Azt mondják az álmok lelkünk kivetülései, melyekért érdemes küzdeni. Március 23-án este egy álom látszik megvalósulni.

Ki ne emlékezne az iskolából a jól ismert mesére? ˝Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta...˝  A mesére, melyben az ösztön uralta, egyszerű fiúból igazi férfiemberré válik a ˝jó öreg˝ Toldi. A fiatalok példaképe, a sorsát átíró hős története ez.

Az irodalmi alapanyagtól kissé elrugaszkodva adaptálták nagyszínpadra a művet. Még több érzelmet (a férfivá érés elengedhetetlen kellékeként a szerelemmel fűszerezték az amúgy sem érzelemmentes darabot), konfliktust, drámai hatást vittek bele.

Javában zajlik a főpróbahét, a színészek lázasan készülődnek, a nagyszínpad berendezkedett egy ifjú harcainak, küzdelmeinek helyszínévé, a véghajrá izgalma érezhető a levegőben. A zene és a tánc által kerülnek megformálásra a lelki folyamatok -a színészek érzéseit az ExperiDance tánctársulat táncosai formálják meg a színpadon. Szarka Gyula zenei megfogalmazásában életre kelnek a karakterek, és az ember azon kapja magát, hogy egyfolytában a Repül a nehéz kő dallamát dúdolgatja.

Három megjelenítési szinten fut a történet: a táncosok, az énekes szereplők és a narrátor (az eredeti műből kivett verssorokkal) teszi különlegessé az élményt. A színészek és a táncosok embert próbáló erővel dolgoztak, a színház az otthonukká vált. Egész napos próbák után, még mindig képesek élvezettel életre kelteni az adott karakterüket. Ez az igazi elhivatottság.

Mindeközben nem adva fel korábbi szerepeiket, esténként rohantak a fellépésekre. György-Rózsa Sándor, a Toldit alakító színész bevallása szerint : ˝Sajnálom, hogy nem tudok a próbákon végig itt lenni, de szólít a kötelesség, hisz számítanak rám.˝

Egyszerű, de látványos technikai megoldást tükröz a színpadkép. Könnyeden mozgatható kellékeket választottak, a darab nem is kíván mást, hisz egy paraszt kalandozásait, jellemfejlődését követhetjük nyomon. Színekben is a visszafogottság dominál, bár a vörös-fehér háttér (a letisztultság, és az izzó szenvedély jelképeként) szokatlan, de a cél – szentélyesség - megjelenítésének tökéletesen megfelel.

A kosztümök is erősítik az érzést, Zoób Katalin mutatós és klasszikus jelmezekbe öltöztette a szereplőket. Az öt Hang, szerepüknek megfelelően a tekintetet magára vonzó karmazsinvörös selyemben, a táncosok népi motívummal díszített bordó és fehér-fekete ruhában, Toldi pedig a maga puritán egyszerűségében, mezítláb szerepel.

A  történet adott, a műfaj új. Egy fikciót hozva létre, valami mai, valami régi, s valami egyedi összevonásával. Az utolsó ˝csavar˝ is a helyére került, a nagyközönség előtt 2012. március 23-án megnyílnak az idő kapui.

Már csak pár óra és életre kel a nagybetűs Élményszínház.

Sajni Nikolett